Próbáltuk az akusztikát rendbe rakni egy mini DSP-vel

Vajon pótolható az akusztikai kezelés egy elektronikai eszközzel?

Nagy próbatételre vállalkoztunk! Úgy döntöttünk, hogy kezelésbe veszünk egy mini DSP-t, és megnézzük, hogy mit tud. A kínai gyártó terméke nem nevezhető olcsónak, úgyhogy elég nagy elvárásokkal futottunk neki a tesztnek. Ráadásul azzal a nem titkolt szándékkal csaptunk bele a lecsóba, meg persze a hanghullámokba, hogy kiderüljön, vajon elegendő-e a prémium technológiai háttér a szoba akusztikájának rendezésére? Érdekes dilemma igaz? A jó hírünk az, hogy megtaláltuk rá a választ!

Első nekifutásra mint mindenki én is az akusztikán próbáltam spórolni. Mivel ez a rész ami nem annyira kézen fogható, mint egy jó hangfal. Tehát egyszerűbbnek tűnt venni egy hangszínt szabályzó programot.

Vajon miért írom, hogy hangszínt szabályzó?

Mert voltaképpen bármilyen EQ program csak a hangnyomás frekvencia állapotát tudja állítani és a hang idő eltolását. Ezért merült fel a kérdés, hogy ha üres falaknál használom akkor mit lehet belőle kihozni. Vagy ha akusztikai panelekkel, akusztikai szőnyegekkel, és diffúzorokkal, akkor milyen eredményt kaphatunk.

Mert ha egy szoba zeng, magas az utózengési ideje (visszhangos) akkor abba hogyan tud belenyúlni. Sehogy!

Következzen tehát a maxi élményt kínáló mini DSP!

Jöjjenek előbb a száraz technikai paraméterek! Processzor: 32 bites lebegőpontos 450 MHz-es analóg eszközök SHARC DSP-vel. 32 bites audiofil konverterek: AK5574/AK4490EQ. Dirac Live szobaakusztika korrekció. Négymagos ARM processzor a hálózati audio streaminghez – előre telepítve a Linux alapú Volumióval.

Ami a megjelenését illeti, extra bonyodalmakról nem számolhatunk be. A formatervezők valószínűleg túl sok álmatlan éjszakát nem töltöttek a dizájn kitalálásával, bár ha jobban belegondolunk, nem minden a külső, és erre pont a mini DSP a legjobb példa. Szóval első ránézésre egy lapos, nem túl mély, ám annál szélesebb fekete téglalappal találhatjuk szemben magunkat. Aztán második és sokadik ránézésre sem variálódik a helyzet. A bal oldalon elhelyezett univerzális forgatógomb a bemenetek közötti váltásokért és a funkciók vezérléséért felelős. Mellette terül el a szemeket kényeztető fénnyel hívogató OLED kijelző, aminek az olvashatósága kitűnő, miközben a fényereje teljes egészében testre szabható.

Na, de azért érdemes más szögből is szemügyre venni a kicsikét, mert hátulról mindjárt vonzóbb látványt nyújt. Balról jobbra nézve egy szabványos IEC tápcsatlakozó, bekapcsológomb, USB host, LAN csatlakozó, USB-B bement, három digitális bemenet; optikai, koaxiális, AES-EBU, illetve két koaxiális kimenet a digitális részlegen fedezhető fel. Extra pozitívum, hogy ezeken kívül analóg bemenetek is adottak, egy RCA és XLR. Miközben a kimenetek sem kerültek parkolópályára, mindjárt kettő-kettő XLR és RCA csatlakozó sorakozik belőlük. Icipici kínai furfang vagy furcsaság, hogy ezeken nincsen jelölve a bal vagy a jobb csatorna, hanem egy egytől négyig tartó számozás nyújt némi támpontot.

Egyszerűen nagyszerű?

Valahogy úgy. Az igazság az, hogy az alkalmazása roppantul egyszerű, még azt sem túlzás állítani, hogy gyerekjáték. Ugyanakkor a gyártó nem fukarkodik a szolgáltatásokkal, amik máris érdekesebbé és bonyolíthatóvá varázsolják a képletet. Szóval egyszerre egyszerű és nagyszerű, valamint a végtelenségig kombinálható.

Az üzembe helyezés nem csupán a fizikai összeszerelésből áll. A gyártó weboldalán ki kell választanunk az általunk birtokolt típust. A választék hatalmas, úgyhogy csak türelem! Ha ez megvan akkor jöhet a kompatibilis driver és Dirac letöltése, ezek nélkül ugyanis mindenféle unszolás ellenére tökéletesen néma marad. De itt még nincs vége. Az integrált Volumióhoz való csatlakozás kihagyhatatlan lépés, és bár az automatikus DHCP adott, de ha a routerhez több eszköz is csatlakozik, akkor a rendelkezésre álló IP cím nem megfelelő. Tehát következhet a manuális beállítás.

A Dirac sztorija sem rendezhető le egyetlen mondattal. A letöltési oldalról kell telepíteni, ami a készülékhez járó kuponkóddal ingyenesen igénybe vehető. A leírások elolvasása illetve a felkínált videók megnézése mindenképpen javasolható, különösen az első használatot megelőzően. Ezek az anyagok eloszlathatják a kétségek és bizonytalanságok fellegeit. Hiszen senki sem úgy születik, hogy élből ért a rendszerhez.

Milyen a Dirac nélküli hangminőség?

A fentiekből kiderül, hogy ez az apró doboz óriási lehetőségeket tartogat, némi kompromisszummal. Viszont a hang milyenségének elemzéséhez az alap funkciót vettük alapul. Az így nyert füllel detektálható hangélmény túlzásoktól, szélsőségektől teljes egészében mentes. A basszus határozottan mélyre megy, míg a nyílt közép, és nem túl hangsúlyozott, nyílt magas tartomány tompább lett. Az előadásra a higgadtság, a visszafogottság a jellemző, szóval a brutalitás nem a mini DSP világa. Mivel mindehhez dinamika kicsit tompult, ezért az unalom vagy a túlzott sterilitás előtérbe került. A végeredmény egy bár nem tökéletes, de nagyon is élvezhető hang.

Kipróbáltuk az akusztikai panelekkel berendezett térrel.

Elsősorban a sarkokba és az elsődleges visszaverődési pontokba helyeztünk el bőrmembrános basszuscsapdákat és diffúzoros akusztikai paneleket. Földre leraktunk egy 2x3m Silent szőnyeget.

Meghallgattuk így a rendszert kikapcsolt EQ programmal!

Önmagában elég volt ez a pár panel, hogy felül múljuk a mini dsp hangzását. Próbáltam csak annyi akusztikai terméket berakni ami a mini dsp árával vetekszik. Pont azért, hogy azt a dilemmát, hogy melyik irányba menjek, azt eldöntse. Első hallásra az akusztikai panelek nyertek.

Hogy mit hallottam?

Az a sterilitás ami a mini dsp kialakított az eltűnt. Fel erősödött a dinamika. A térhatás drámaian, de jó irányba változott. Mini dsp-vel a tér valahol elől maradt, de nem meghatározhatóan. Panelekkel, a hangzás betöltötte a szobát. Kialakult egy 3D érzés. A hangszerek érezhetően és kézzelfoghatóan megtudtam határozni, hogy honnan szól. Ez főképpen az elsődleges visszaverődési pontok lefedésével lehet elérni. A basszus nagyobb, bontzosabb és gyorsabb lett. Eltűnt a szoba morgása.

Akkor innentől kezdve a szoba akusztikája pipa?

Nem, nem egészen. Úgy tűnhet, hogy ezzel a kezes kis eszközzel nem minden akusztikai hiányosság kompenzálható. Ám a fali panelek alkalmazása egyáltalán nem elkerülhető. Sőt! Azt mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy a legextrább, legtöbb funkciót felvonultató, luxus hi-tech rendszerek sem képesek tökéletesen szerepelni a fali akusztikai panelek támogatása nélkül.

A bevezetőben felvezetett dilemma tehát egyértelmű válasszal gazdagodott. Nagyszerű, ha a technikai háttér adott. Még jobb, ha a rendszer a minőségi elvárásoknak maradéktalanul megfelel. De önmagában mindez kevés a tökéletes hangzás borítékolásához. S ahogy arra utaltunk, nemcsak a mini DSP esetében. Ettől függetlenül abszolút helytálló elhatározás mindenkor a maximális minőségre voksolni, a készülék kiválasztása során, viszont nem jó ötlet csodát várni önmagában a technológiai vívmánytól. De egy kis rásegítéssel, fali panelekkel máris megteremthető a várva várt csodavilág.